Rovid elotortenet:
Mojcaval egyutt tanultunk Becsben, majd a Procterben elso napomon egymasba futottunk nagy "Was machst du hier?!" felkialtasok kozepette. Mint kiderult elottem kezdett 2 hettel, es o is marketinges lett, es tulajdonkeppen ot terveztek az en poziciomra, csak aztan az utolso pillanatban kicsereltek minket. Szoval kicsi a vilag.
O egyebkent szloven, Ljubljanabol es nagyon nagyon aranyos lany, egy iszonyu jofej barattal megaldva. Mindigis ok voltak az egyik kevenc parom, en meg a kedvenc magyarjuk, uh meghivtak az eskuvojukre.
Utazas:
Iszonyu draga dolog Genfbol Ljubljanaba repulni, uh, vonattal mentem, ami ugyan 13 ora volt, de gyonyoru tajakon haladtunk at.
A Nagy Nap:
Azt elore is leszogezem, hogy Mojcaek nem egy hagyomanyos par es az eskuvojuk sem egy hagyomanyos szloven eskuvo volt. Persze sok momentum standard volt, de sok alternativ elem is helyet kapott.
Nem akartak oriasi eskuvot, uh olyan 40-en voltunk. Nem ritkak a 200 fos eskuvok Szloveniaban - ami eleg nagy esemenyszamba mehet, tekintve, h az egesz orszag majdnem fele Bpnek lakossagat tekintve. Nemzetkozi fronton viszont eros volt a mezony, cseh kollegak is voltak, jottek baratok, csaladtagok Amerikabol, Svajcbol, Ausztraliabol, Ausztriabol, Horvatorszagbol... szoval mindenhonnan.
Egy altalanos erdekesseg, hogy Szloveniaban nem olyan nagy divat a feher habosbabos eskuvoi ruha. Mojca egy naracssarga ruhat keszittetett az alkalomra, es lattam mas menyasszonyokat is aznap, es rajtuk sem feher ruha volt. Masik erdekesseg, h a nasznep nem oltozik ki kulonosebben. Mondjuk Mojcaek elore is mondtak, h nem kell, de mas nasznepeket elnezve ez altalanos dolog. Csomoan voltak farmerban, sima poloban, whatever, mindennapi viselet.
Egyebkent a szloven hagyomanyok hasonloak, mint nalunk: eloszor polgari, majd egyhazi szertartas, megszorjuk a part viragszirmokkal es rizzsel, eldobja a menyasszony a csokrat, aztan kaja, elo zene, tanc, ekozben idonkent "vicces" jatekok zajlanak, menyasszonyrablas, menyasszonytanc, beszed, ha mindenki csilingel a poharaval, akkor a parnak csoloznia kell stb. Ljubljanaban egy hazassagkoto terem van a varban, ami nagyon kis helyes. Nem ertettem a szertartasbol semmit, de allitolag nagyon kedves beszedet mondtak.
(en vagyok a kis fekete-feher pottyos)
Az eskuvoi szertartas is szep volt. Itt mar kicsit tobbet ertettem, mert voltak benne angol reszek tiszteletunkre. Nem en kaptam el a csokrot:)
Utana mentunk az ebedre/vacsorara. Azt tudni kell Mojcarol es Davidrol, hogy szeretnek jokat enni es jo az izlesuk, es elore szoltak, h napokig ne egyunk mielott jovunk. Na igen.
Egy ugynevezett slow-food etterembe mentunk, amelynek lenyege, hogy ott ulsz kb 10-12 orat, es ezalatt megeszel legalabb ugyanennyi fogast. Egy kerthelyiseg, ahol nincs etlap, csak kb-ra egyeztetsz a pincerekkel, hogy mik az elkepzeleseid, aztan ok hoznak mindenfele finomabbnal finomabb eteleket. Esetunkben 11 fogas volt, de ugy, hogy a leves egy fogasnak szamit es 4 fele leves volt!!! A tobbit el lehet kepzelni. Orult finom dolgok voltak. Oriasi halak, nagy allatok nagy tesreszei, amit egyben sutottek, es a pincer korbehordozta oket es onnan es akkor darabot vagott le belole, amit kertunk, mellettunk volt egy nagy kemence, idonkent abbol is elokerultek dolgok. Majd persze vegul a tortak. huha. Mindjart post-olok nehany kepet.
A vacsi kb ejfelig tartott, es tenyelg nagyon kis nyugis volt, nem volt nagy dinom-danom, csak siman jokat ettunk, jol elbeszelgettunk es jol ereztuk magunkat. Masnap kicsit maszkaltunk a varosban, aztan repultem tovabb Varsoba fogyasztokat kutatni.
Ennyi a rovid tortenet:)
No comments:
Post a Comment